A házinyúl (Oryctolagus cuniculus var. domestica) az európai üregi nyúl háziasított változata. A házinyulat haszonállatként a húsa és a bundája miatt éppúgy tartják, mint házi kedvencként. Házi kedvencként a törpe fajták terjedtek el, de erősen terjedőben van a különleges színezetű vagy extrém küllemi jegyekkel (pld. hosszú szőr, nagy test, igen hosszú, vagy lógó fülek, különleges színezet) bíró fajták társ- vagy díszállatként való tartása is.

A házinyúl ősével, az üregi nyúllal együtt a nyúlalakúak és nem a rágcsálók rendjébe tartozik, bár sokáig odasorolták a binominális nomenklatúrában (rendszertanban). A külön besorolást metszőfogai számának köszönheti. A házinyúl 4 metszőfoggal rendelkezik, a rágcsálók viszont csak 2-vel. Azonkívül a nyúl végtagjai szőrözöttek, és kizárólag növényevő. Mindenesetre attól, hogy nem rágcsálók, igenis rágcsálnak. Fogaik ugyanis folyamatosan nőnek, koptatniuk kell – néha a kertészek és a gazdik bosszúságára. A kifejlett házinyúl tömege 1,5 kg-nál kezdődik, a legnehezebb óriásnyulak elérhetik akár a 12 kg-ot is. A test hossza 30-70 cm között változhat. A házinyúl testfelépítése, mint a legtöbb emlősállatnál, fej, törzs és végtagok. A köztudatban élő nyúlfej tojásdad, jellegzetes hosszú fülekkel (nyuszifül).Természetesen hallásuk igen jó, ezért egymás között az emberek számára nem, vagy csak alig hallható hangokkal kommunikálnak. A fej erőteljes, a homlok domború. Néhány törpenyulat, mint például a Holland „színes” törpenyúl, igen kicsi fülekre szelektáltak, a Kosorrú nyulaknak pedig fajtájukra jellemző, lógó fülük van. Mindenesetre a hagyományos nyúlfül igen előnyös tulajdonosának, mivel a nyulaknak igen kevés verejtékmirigyük van, a fülükön keresztül adják le a felesleges hőmennyiséget. Minden nyuszit óvni kell a túlzott melegtől, de az utóbbi fajtákra fokozottabban kell vigyázni! Az orrnyílások mellett tapintó „bajusz” szőrök találhatóak. A nyulak szeme viszonylag nagy, periférikus látásuk oldalra kiváló. Jellegzetesen hasadt „nyúlajkuk”, állandóan mozgó orrocskájuk egyedi és mulatságos látvány. Az orrmozgatás, szaknyelven orrjáték a szaglás elősegítésére, de kommunikációra is szolgál. A nyulak álla alatt található egy mirigy, amelynek váladékával megjelölik (álldörzsöléssel) a sajátjuknak ítélt dolgokat. Ez a szag az ember számára nem érzékelhető. Rágóizmaik igen fejlettek, fogkoptatás céljából nagyon sokat kell használják állandóan növekedő fogaikat. A bak (hím) nyulak feje erőteljesebb, „burkoltabb” lehet. A házinyulak törzse. A nyakkal kezdődik, amely igen rövid, szinte átmenet nélkül illeszkedik a törzshöz.A nyakon meglazult bőr „tokát” eredményez, de ez a szervezeti szilárdságának hiányára vagy elhízásra utal, nem is díjazzák a tenyésztők. Bár az idősebb és a többször ellett anyáknál megbocsátható. A nyúl mellkasa széles és mély, a háta széles és jól izmolt, mely tény az ugráló helyváltoztatáshoz nélkülözhetetlen. A hát erősebben vagy gyengébben, de minden esetben ívelt. Az arányos törzs háromszor olyan hosszú, mint a nyúl szélessége, de itt is lehetnek kivételek. A nyúl hasa feszes, 3-4, ritkán 5 pár csecsbimbója van. A törzs rejti a belső, életfontosságú szervrendszereket: a keringési-, légzési-, emésztési- valamint a szaporítószervrendszereket. A házinyúlnak különleges emésztési szervrendszere van. A növényeket igen nehéz megemészteni, főleg a növényi sejtfalakat alkotó cellulózt. A nyulaknak a megevett táplálékot főleg a vakbelükben mikrobiális segítséggel kell lebontaniuk, így a gyomruk aránylag kicsi – itt történik a könnyen emészthető tápanyagok lebontása és felszívódása - a vakbelük jól fejlett. Viszont a vakbélből az alaposan megemésztett, vitaminokkal és fehérjékkel teli táplálék a vastagbelükbe kerül, majd távozik szervezetből. Ezt a nyúlnak újra el kell fogyasztania. Meg is teszi, általában az éjszakai órák valamelyikében, teljes nyugalom esetén. Ezt szaknyelven cökotrófiának nevezik. A lágy bélsár szőlőfürtszerű, kicsi, lágy, a nyúl közvetlenül a végbeléből az ajkaival szedi ki és egészben nyeli le. Ez létfontosságú számára, a vitamin- ásványi anyag- és fehérjetartalom végett, e nélkül elpusztulna. Tehát ne rójuk meg érte, különben a legtöbb nyulas gazda ezt észre sem szokta venni. A valódi bélsár a klasszikus, mindenki által ismert nyúlbogyó. A nyúl apró, bolyhos farka egyenes, általában a tomporához simul, mert fenntartva hordja. A nyúlkommunikációban játszik szerepet, például az udvarló baknyúl billegeti.

A házinyúl végtagjai, a mellső és a hátsó lábak jellegzetesen az ugráló helyváltoztatás céljára módosultak. Szorosan a testhez simulnak. A mellső végtagok viszonylag rövidebbek, egyenesek, a nyúl testét a talaj fölé emelik. Egyéb ugró mozgással közlekedő állatfajokhoz képest (ugróegerek, kenguruk) viszonylag jól fejlettek. Ennek oka, hogy a nyulak ásnak és például tisztálkodásra is intenzíven használják mellső lábaikat. A hátulsó végtagok nagy combizomfelülettel rendelkező, erős testrészek, összetéveszthetetlen faji bélyegei minden nyúlféle fajnak. Talpon járó állatok, a talajjal érintkező lábfelület megfelel az emberének. Rövid,inas, szikár alsó lábszár és erős combok alkotják a hátsó végtag többi részét. A végtagok rövid ujjakban és erős karmokban végződnek. A házinyúl testfelépítése, külleme egyedi és jól felismerhető. A nyúl vonzó és különleges esztétikai látványt nyújtó háziállatunk.

A házinyulak fajtáit szerte a világon számon tartják, küllemüket, fajtajegyeiket fajtaleírásokban, úgynevezett standardekben rögzítik. A hivatalos nyúlkiállításokon ezek alapján dönti el a nyúl-küllembíró, hogy az adott nyúl mennyire felel meg a fajtaleírásnak, és ez alapján dönti el, milyen minősítést (megfelelő-jó-igen jó-kitűnő-kiváló), esetleg címet, díjat (fajtagyőztes) kaphat az állat. Arra a kérdésre, hogy hány házinyúlfajta létezik, nem lehet egyértelmű választ adni. Minden országban az illetékes nyulakkal (is) foglalkozó egyesület dönti el, melyek hazájukban az elismert fajták. Léteznek olyan esetek, ahol bizonyos frissen kitenyésztett fajtákat nem engednek kiállítani, talán még bemutatni sem. Persze ez nem veszi el az új fajtákat tenyésztők kedvét! Summa summárum: minden országban más és más számú házinyúlfajta létezik. A különféle nyúlfajták száma- bizton állítom- 200 felett van világszerte. A sok nyúlfajtát illett csoportosítani, hiszen ez minden tenyésztett állatfajál szokásban van. A legrégibb csoportosítás a nyúlfajták hasznosítási irány szerinti csoportosítása mely szerint:

• hústermelő fajták
• prémtermelő fajták
• hús- és prémtermelő (kettős hasznosítású) fajták
• gyapjútermelő fajták
• sport- és hobbifajták

léteztek.
Ez elméletben szépen mutatott ugyan, de a csopotok állandóan összemosódásnak voltak kitéve. Teszem azt, a Fekete-cser nyúl népszerű sportnyúl mindmáig- és ha valaki élelmezési célra tenyészti? És az a tenyésztő, aki a klasszikus húsnyúl Új-zélandi fehér nyulait a világért sem vágná le? Ami a gyapjútermelő fajtákat illeti, ezek kizárólagosan az Angóra nyúl országonként külön tenyésztett fajtaváltozataiból léptek elő külön fajtákká. Ezért manapság két modernebb csoportosítást használnak a kiállításokon:

forrás: wikipédia